Egy tál levesről..

hülye dolgok jutnak az ember eszébe.

Egyszer valaha nagyon régen egy vén kollégám mesélt nekem

egy nagyon szegény család leveséről.

Gyerek sok volt ott, asztal egy sem.

A leveses tálat a földre tették le, és körbeülték a gyerekek.

Kanaluk volt azért, de egyszer a nagy csöndbe felhangzott

egy panaszkodó kórus:

Ne tedd a lábad a levesbe !

Mert a legnagyobb és legéhesebb bizony beletette.

Hogy a többiek már ne egyenek belőle.

Az ember arra gondolna, hogy ez csak mese.

Csak hát ott volt a Bandi gyerek nekem.

Akivel kis koromban senki sem akart a napköziben egy asztalhoz ülni.

De nem mindig volt esélyed válogatni, és máshová kerülni.

Négy emberke egy asztalnál, az volt a rendje és a levest tálban tették le középre.

Bandi vékony és magas gyerek volt, azt hiszem otthon ritkán kapott enni.

Ő a dolgot úgy oldotta meg, hogy a leveses tálba miután körül lesett, köpött egy hegyeset.

Senki nem mert szólni érte, csak aznap nem kértünk levest.

Viszont ő az egészet megette.

A többiek meg némán nézték, hogy hová fér abba a gyerekbe.

Mindez azért erről a képről jutott eszembe..

Bocs, ha még ma nem ettetek levest.