Soha nem volt a kedvencem..
ez a Tom gyerek. Már a korai filmjeiben sem.
Nem az a szerethető fajta figura.
Tudják ezt szerintem azok is, akik a szerepeket ráosszák.
A magánélete pedig régen még nem is játszott bele a nemszeretetembe.
De vannak filmjei, amit azért megnézek.
Mert akad közöttük sok, ami nézhető, és főleg a sztorija miatt.
Megnéztem tegnap ezt a legújabbat.
A film végül is jó, bár játszhatta volna más is.
Bár olvasni nem tudják, akik használják..
de ennek a lelkük örüljön legalább..
Ha menni kell..
A nyugalmamat és csendemet itthon is megtalálom..
De néha hiányzik azért belőle valami más.
Olyankor van az, hogy kapom magamat és a partra lecammogok.
Mert ott azért teljesen más a megvilágítás.
Ma is a főzés helyett inkább egy padot választottam odalent.
Bámészkodva elrepült a délelőttöm rendesen.
Soha nem bántam még meg, ha lementem.
Másképp sosem tudnám meg azt a mást,
hogy a hattyúk tudják és ismerik a szinkronúszást.
És gyönyörű az a nagy madár röptében..
Korán kell lemenni, kevesen vannak még ilyenkor odalent.
A kacsákkal pedig jó dolog együtt sütkérezni.
A vízen is megjelennek már a távoli vitorlák.
És türkiznek látszik a kikötőben a víz.
Az új hajónak meg tükör az ablaka..
Legutóbbi hozzászólások