Egy tál levesről..
hülye dolgok jutnak az ember eszébe.
Egyszer valaha nagyon régen egy vén kollégám mesélt nekem
egy nagyon szegény család leveséről.
Gyerek sok volt ott, asztal egy sem.
A leveses tálat a földre tették le, és körbeülték a gyerekek.
Kanaluk volt azért, de egyszer a nagy csöndbe felhangzott
egy panaszkodó kórus:
Ne tedd a lábad a levesbe !
Mert a legnagyobb és legéhesebb bizony beletette.
Hogy a többiek már ne egyenek belőle.
Az ember arra gondolna, hogy ez csak mese.
Csak hát ott volt a Bandi gyerek nekem.
Akivel kis koromban senki sem akart a napköziben egy asztalhoz ülni.
De nem mindig volt esélyed válogatni, és máshová kerülni.
Négy emberke egy asztalnál, az volt a rendje és a levest tálban tették le középre.
Bandi vékony és magas gyerek volt, azt hiszem otthon ritkán kapott enni.
Ő a dolgot úgy oldotta meg, hogy a leveses tálba miután körül lesett, köpött egy hegyeset.
Senki nem mert szólni érte, csak aznap nem kértünk levest.
Viszont ő az egészet megette.
A többiek meg némán nézték, hogy hová fér abba a gyerekbe.
Mindez azért erről a képről jutott eszembe..
Bocs, ha még ma nem ettetek levest.
Pocatello..
igazán érdekes csengésű név egy városnak.
Az ottani állatkertben ekkora itatója van a szarvasoknak.
Az emberünk aki a képet készítette, egyszer csak azt vette észre,
hogy a szarvas kerülgeti a lábosát és topog csak a lábaival egy negyedórát.
Aztán a szájával valamit kiemelt a vízből..
Egy szerencsétlen sárgahasú mormotát, aki belemászott ugyan valahogy az edénybe,
de kifelé neki már nem jött össze.Félig megfulladva ért aztán földet.
Magához térve aztán lelépett és a sajtóba már úgy került bele a történet,
hogy megmentett egy szarvas a fulladástól egy kisebbet.
Még ha az állítás igaz is, szerintem sokkal jobban zavarta az agancsost,
hogy valaki úszkálgat az ivóvízében, mint hogy ott fuldoklik éppen.
Stegal 
Legutóbbi hozzászólások