Egy távoli fán..

Most éppen fészket építget egy varjúpár.

Irigylem őket érte, ők saját erőből és bárhol megtehetik.

Hatalmas ágakkal repkednek megállás nélkül a fa tetejére.

Nem bántanám őket, de titokban a válásukért imádkozom.

Vagy hogy a fészek most ne sikerüljön és összeomoljon.

Valahogy jobb szeretek pacsirtaszóra kelni, mint az ő dalukra.

A legközelebbi erkélyen egy nő most vette csak észre, hogy mi készül

az ablakához közel és ellene.Egy nagy fehér törölközővel integetett nekik,

aztán meg nekiállt hangosan tapsolni.Tudom, hogy el akarta ijeszteni őket.

Ezzel a fészek állapotából látszik, már régen elkésett.

Azok a madarak itt fognak lakni.

Meg ők különben is úgy értették, hogy az ember fehér zászlót lengetve

megadja magát és tapssal köszönti az újonnan érkezőket.

2013/04/28 | Categories: Csak egy kép, Közérzet | Hozzászólás